A LITURGIA FOGALMA

1. A liturgia szó jelentése és használata
A liturgia a görög leitourgia (= laosz, nép + ergon, munka) szóból származik. Jelentése a népért végzett közösségi szolgálat (hadviselés, Olimpia, színházi játékok, stb.). Az Ószövetség görög nyelvű fordításában (LXX) a liturgia a szent sátorban végzett papi szolgálatot jelöli, néhol tágabb értelemben a felebaráti szeretet tetteit is. Az Újszövetségben a Zsidókhoz írt levél e szót lefoglalja Krisztus főpapi működésének leírására. Az első keresztényeknél a liturgia az Isten tiszteletére végzett cselekedetek gyűjtőfogalma. A római egyházban nem honosodott meg ez a kifejezés. A használt kifejezések: munus, officium, mysterium, sacramentum, ritus, actio, stb. A görög egyház már a 4. században a misét nevezi liturgiának. Később a nyugati egyházban a liturgia a szent szertartások összességét jelentette, vagy azoknak az egyház által előírt normáknak a gyűjteményét, amely a kultusz végzését szabályozta.
2. A liturgia meghatározása
A liturgiában Isten dicsőítése és az emberek megszentelése történik. Imádságunk, énekünk, áldozatbemutatásunk, istendicséretünk - jócselekedeteinkkel együtt - felszállnak Istenhez, "miként a tömjénfüst", Isten pedig a vele való találkozásban kiárasztja ránk kegyelmét, vagyis életünket részesíti az Ő isteni életével, megszentel minket.
A liturgikus mozgalom egyik jeles képviselője, a belga Beauduin a liturgiát az egyház kultuszának nevezi. A bencés O. Casel kutatásai alapján így fogalmaz: a liturgia Krisztus üdvözítő tetteinek (kereszthalálának és feltámadásának) megjelenítése az Egyház szertartásaiban, melyek révén a megváltás üdvözítő eseményei jelenvalóvá lesznek a szimbólumok fátyla alatt. Más szóval a liturgia tartalmilag az üdvösségtörténet megjelenítő átimádkozása.
A liturgia fogalmának tisztázásában jelentős szerepet játszott XII. Pius pápa Mediator Dei (1947) kezdetű enciklikája. Visszautasítja a tévedéseket: "súlyosan tévednek a szent liturgia fogalmát illetően azok, akik nem látnak benne mást, mint az Istent megillető tisztelet érzékelhető külső formáit, vagy puszta díszt;...akik nem látnak benne egyebet, mint szabályok és előírások foglalatát, amellyel az Egyház az egyes szertartások végzését szabályozza"(25). Ezzel szemben a liturgia az a nyilvános istentisztelet, amelyet a mi Üdvözítőnk, mint az Egyház feje bemutat a mennyei Atyának és amelyet a hívek közössége bemutat Alapítójának és rajta keresztül az Örök Atyának. Tehát röviden összefoglalva, "a szent liturgia Jézus Krisztus titokzatos testének, a Fejnek és a tagoknak nyilvános istentisztelete" (20).
A II. Vatikáni Zsinat a liturgiát a következő módon határozza meg: "Méltán foghatjuk fel a liturgiát úgy, mint Jézus Krisztus papi szolgálatának gyakorlását. Ebben érzékelhető jelek jelzik és a maguk sajátos módján meg is valósítják az ember megszentelését és Jézus Krisztus misztikus teste - vagyis a Fő és a tagok együtt - teljes értékű nyilvános istentiszteletet mutatnak be". A teljesség kedvéért hozzá kell tenni: "a földi liturgiában a mennyeinek előízét érezzük" (II. vatikáni zsinat, Liturgikus Konstitúció, 7-8. század). A liturgiában csak úgy tudnak az emberek részt venni, ha meghívást kaptak a hitre és megtérésre. "Tehát a liturgia az a csúcs, amelyre az Egyház tevékenysége irányul, de egyben az a forrás is, amelyből minden erejét meríti. A résztvevőktől igényli, hogy felkészült lélekkel vegyenek részt benne"(Lk 7-10). A közösség istentiszteletében való részvétel nem zárja ki azonban az egyéni imádságot és a különböző áhítat gyakorlatok végzését.
A liturgia végül is az Egyház istentisztelete. A liturgiának a fentiek figyelembe vételével csak azt a cselekményt nevezhetjük, ahol a hívek egybegyűlt gyülekezete egy törvényes egyházi hivatalviselő vezetésével az Apostoli Szentszék által jóváhagyott liturgikus könyvek szerint nyilvános istentiszteletet tart, mely jelenvalóvá és láthatóvá teszi az Egyházat a maga üdvösségre vezető mivoltában.
3. Liturgiák és szertartások
A latin egyházban sajátos értelemben liturgia:

  • Szentmise
  • Zsolozsma
  • Szentségek kiszolgáltatása (keresztelő, házasságkötés, papszentelés, stb.).

Liturgikus jellegű szertartások:

  • Szentelmények (pl. temetés)
  • Áldások (pl. házak megáldása)
  • Közös imádságok (rózsafüzér, litánia, szentségimádás, könyörgő körmenetek)

A liturgia résztvevői
Egyház közösségében nemcsak egy érdeklődő csoportot kell látnunk, hanem a hívek nagyon szoros egységét, mely a közös ünneplés által liturgikus közösséget alkot.
4. A megkereszteltek közösségében
A feltámadt Krisztus Pünkösd napján megajándékozta apostolait a Szentlélekkel, és általuk meghívta a népeket, hogy az ő Titokzatos Teste, az Egyház létrejöjjön. Mindnyájunkat, akik ennek a Testnek a tagjai vagyunk, Krisztus maga vezet és erősít a szentségek által. Elsősorban a keresztség által, mely kiemelt a sötétség hatalmából és részesített a kegyelem ajándékában, Isten gyermekei lettünk és tagjai Isten népének. Ez a mindennapi életünkben úgy valósul meg, hogy az Egyház hatalmas közössége az egyházmegyénkben, illetve a plébániai közösségben lesz számunkra érzékelhető.
A helyi egyház legjelentősebb összejövetele az Eukarisztia vasárnapi ünneplése. Ugyanis ekkor Urunk húsvéti misztériumának, vagyis kereszthalálának és feltámadásának heti ünneplése történik.
5. A liturgikus közösség
Az Apostolok Cselekedetei leírja, hogy az első keresztények "állhatatosak voltak az apostolok tanításában,..." (2,42-47). Összejövetelüket pedig meghatározta az Eukarisztia ünneplése és az imádság.
Jézus maga is jelen van hívei közösségében. Ő maga tanítja: "Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük"( Mt 18,20). Ezért fordul ünnepléseink kezdetén a celebráns így az egybegyűltekhez: Az Úr legyen veletek. De ezzel a köszöntéssel az is kifejezésre jut, hogy itt mindenki Isten újszövetségi népének tagja, Isten családja, nekünk testvérünk. Mindnyájan a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Még akkor is, ha nem is ismerjük egymást.
A liturgikus közösséget maga a liturgia formálja a maga képére, hogy alkalmassá váljék az Istennel való párbeszédre.
6. Az Egyház szolgái
Krisztus az egyetlen és örök Főpap, ő a közvetítő Isten és az emberek között. A keresztség szentsége által mindannyian részesültünk Krisztus királyi papságában. A püspökök, a papok és a diakónusok egészen más, sajátos módon részesülnek Krisztus papságában. Ezt úgy nevezzük: szolgálati papság, a szentség, amelyben részesülnek: az egyházi rend szentsége.
A püspökök részesültek a papság teljességében, ezért szolgálatuk a tanítás, az istentisztelet minden területére kiterjed (pl. csak ők szentelhetnek papokat), a püspök liturgiáján jelenik meg a Krisztus vezette Egyház teljessége. A papok feladata, hogy a püspök megbízásából, Krisztus nevében bemutassák a szentmisét, kereszteljenek, a bűnbánat és betegek kenetének szentségét kiszolgáltassák és megáldják a házasságokat. A diakónusok feladata az evangéliumot hirdetni, az Eukarisztiát szétosztani, tanítani a híveket, kiszolgáltatni a keresztséget és megáldani a házasságot, mindezt a püspök megbízásából, a plébános engedélyével.
Az előbb felsorolt szentségi fokozatokon kívül vannak még az úgynevezett szolgálatok. Ma két szolgálatot állapított meg az Egyház: az akolitus és a lektor szolgálatát. Az akolitus az oltár körül segédkezik, szükség esetén áldoztathat, a lektor az igeliturgiában látja el szolgálatát. Megbízatásukat a püspöktől kapják szentmise keretében.
A hívek, különösképpen ha már megbérmálkoztak, kaphatnak liturgikus feladatot, szolgálatot. Ezek közé tartoznak a ministránsok, akik az oltár közelében teljesítik szolgálatukat.
7. A liturgia párbeszéd Isten és népe között
"A liturgiában ugyanis Isten szól népéhez és Krisztus most is hirdeti az örömhírt. A nép pedig erre énekkel és imádsággal felel Istennek" (Lk 33).

Isten igéje a közösség életében:
Isten népe az ószövetségben az Isten igéjének meghallgatására gyűlt össze. "Bárcsak meghallanátok ma a szavát! "Ne keményítsétek meg szíveteket, mint egykor [�] a pusztában"" (Zsolt 95(94),7-8). Amint a zsinagógai istentiszteletben, éppúgy a keresztény liturgiában is lényeges az Isten igéjének felolvasása. Erre példa Jézus a názáreti zsinagógában (Lk 4,16-21). Jézus feltámadása után maga magyaráz az emmauszi tanítványoknak (Lk 24, 27. 31). Ennek a szerepe mindvégig megmarad. A II. Vatikáni Zsinat így foglalja össze: "A biblia kincseit hozzáférhetőbbekké kell tenni, hogy Isten igéjének asztala minél gazdagabban legyen megterítve"(Lk 51). Ezt szolgálja a három éves olvasmányos rend, amely valamennyi liturgikus könyvben megtalálható. Így megismerjük az üdvösség történetét, Krisztus misztériumát. Az Egyház tanítja, hogy Krisztus jelen van Igéjében is (Lk 7).
A biblia olvasásának kétféle módját ismerjük: folyamatos (continuus) olvasás, vagyis napról-napra folytatólagosan olvasunk egy-egy szentírási könyvet. Ez jellemző a hétköznapokra. Ha ezt az olvasást ünnep, vagy a soron következő szentírási résznek másutt való felolvasása miatt megszakítjuk, akkor nem folyamatos (semicontinuus) olvasást végzünk.
Mindig gyakorlat volt a szentírási szöveg magyarázata az Ószövetségtől kezdve mind a mai napig. Ezt ma kifejezetten előírja a II. Vatikáni Zsinat, valamint az annak rendelkezéséből megjelent liturgikus könyvek.
Többféle módon lehetséges a válasz Isten igéjére. Hallgatással, ugyancsak a szentírási szöveg válaszolásával, mint a válaszos zsoltárnál, a hitvallással.

Forrás: http://www.ferences-sze.sulinet.hu

 

 

Veszprémi Érsekség - Úrnapi körmenet

Forrás: facebook.com

Kirándulásunk a Szent Balázs templomromhoz

Kedves Testvérek!

Vannak esetek az életben, amikor elmondhatjuk, imáink meghallgattatásra találtak. Ez történt meg tegnap, mert csodálatos, napsütéses időben járhattuk meg téli kirándulásunkat a Szent Balázs templomromhoz. Pedig az előjelek, a tegnapelőtti zuhogó eső, majd havazás, a sok betegség néhányunkat visszariasztott, de örömmel jelenthetem, hogy a hegyen mégis 38-an vehettünk részt Zsolt atya szentmiséjén, és utána ugyanennyien fogadhattuk el Mersics úr vendéglátását pincéjében. Akik az időjárásra hivatkozva maradtak otthon, kishitűnek bizonyultak, mert – amint megbizonyosodhattunk róla – Isten kedvesnek találta közös kirándulásunkat, és nagyszerű időt biztosított hozzá.

Programunk szerint a Károly templomban ünnepélyes peregrinus-áldásban részesültünk Zsolt atya részéről, aki már láthatóan kikecmergett lázas betegségéből. Némi derültséget váltott ki, amikor Attila diakónusunk oly módon óvta Zsolt atyától a híveit(!), hogy ő az atyát nem engedi föl közénk a buszra, hanem – a fertőzés esetleges terjesztésének megelőzéseként – külön viszi el kocsijával. Kis késéssel megérkezett buszunk, ajtaján az „Isten hozta” felirat illett a zarándokokhoz. Dörgicsén szálltunk le a buszról, és szép látványt mutatott a tekintélyes zarándokcsapat, amint hosszú sorban nekivágtunk a hegynek. Az éjjeli fagy után helyenként ugyan már sarat kellett tapodnunk, de ügyes egyensúlyozással átjutottunk a jeges szakaszokon is. Nem is beszélve a gyerekekről, akik igazán élvezték a csúszkálást. A kicsi Péter még a tócsákat fedő jégréteget is sorra tesztelte, amelyek persze rendre beszakadtak alatta, így a kitűnő téli öltözete ellenére bakancsa hamar megtelt fölülről jeges vízzel.

A többség persze csak megfontolva fujtatott az emelkedőn fölfelé. A gyerekek eredményesen keresték a turista jelzéseket, színes ruháikban haladtak is szépen az élen, de becsületükre legyen mondva, kétszer is sikerült megállítani őket, hogy a csapat összezárhasson. A friss erdei levegő alaposan átszellőztette tüdőnket, amire a 3 kilométeres út után megérkeztünk az ősi templom romjához. Itt aztán elénk tárult a táj. A Balaton hullámain megtörő napsugarak apró szikrázó gyöngyökként hatalmas, fényes tükörré álltak össze, jobbra meg a Balaton-felvidék híres hegyei emelkednek – a teremtés csodáját élhettük meg. Az egykori templom mai formái szépen mutatják korábbi dicsőségét, csak szorgos őseink falvának nyomai tűntek el a török pusztításának éveiben. A szentmise előtt megemlékeztünk a nevezetes helyszín múltjáról. A férfitársaság tagjai pedig elimádkozták Rákóczi imáját, amivel összejöveteleinket más alkalommal is kezdjük.

Az egykori templom szentélyében Mersics úr egyik asztala szolgált oltárként, a fehér oltár-terítővel együtt. No, meg a tábori miséző bőrönd mélyéből minden szükséges kellék előkerült az ünnepélyes szentmiséhez. Ott álltunk az egykori templomhajóban Isten szent ege alatt a fagyos havon. Zsolt atya piros miseruhájához illően a vértanúk miséjét mondta. Szentbeszédében megemlékezett a vértanú Szent Balázs orvosról és püspökről, aki e templomnak és az egykori falunak is nevet adott. A gyerekek illendően szorgoskodtak az oltár körül. Zsolt atya kíméletesen rövidre fogta a misét, és ezt senki sem vette rossz néven, mert a templomrom árnyékos hajójában a hűvös szellő hamar apasztotta a hegymenet során felgyűjtött hőtartalékainkat. Úgy vélem, helyes, hogy nem próbálkoztunk a Balázs-áldással, mert – ahogy az oltár gyertyáját is – a kétágú gyertya lángja sem maradhatott volna égve. Majd Balázs napján, avagy vasárnap kérhetjük szentünktől torkunk egészségét.

Az elbocsátó áldás után olvadó hóbuckákon mentünk át a Mersics portára, ahol a régi pince fölé egy csinos vendégház nőtt, amely majdan 9 vendégszobát fog kínálni a természet kedvelőinek. A hiányzó nyílászárók és belső munkálatok azt mutatják, Mersics úr még jó néhány zarándokcsapatot vár, hogy a finanszírozás gondjai megoldódjanak. Nyáridőben a pince előtti lugasos terasz súlyos asztalai mostanában is sűrűn megtelnek látogatókkal, akiknek az egyébként is csodás panorámát a házigazda borai tovább szépítik. Sőt – mint hallhattuk – májustól csaknem minden hétvégén esküvőket is rendeznek itt. E portának és tevékeny gazdájának bizton van jövője!

A pince bejárata előtt Mersics úr pálinkával és frissen sült, kelt kiflikkel fogadott. A különleges kifli nagy sikert aratott, fogyott is szépen, de szerencsére egyre csak újabb adagok kerültek elő. Azonnal teljesítettem Károly atya megbízatását: Zsolt atya kezébe adtam egy kupica pálinkát, hogy a betegség maradéka is kiűzessék testéből. (Ma úgy láttam, az akció eredményre vezetett!) Mi nem násznépként érkeztünk, de a vaddisznóból készített gulyásleves akár lakodalmas levesnek is beillett volna, olyan ízletesnek és tartalmasnak találtam. A „Mersics porta” feliratú míves tányérok hamar ürültek, de a Mersics család tagjai gondoskodtak az utánpótlásról. Mellé olaszrizling és muskotályos száraz borokat ittunk. A pici Kristófnak nagyon tetszett a koccintás, kezében cumisüvegével többször is ment Zsolt atyához „kocc”-ra. Időközben Mersics úr elővette harmonikáját, és némi nótázással is emelte a hangulatot. Amint egy jó plébánoshoz illik az időzítés, az emelkedett hangulatban néhányszor felhívtam a figyelmet Jóska feltűnő helyre kitett, öblös sapkájára, amelynek a mérete is jelezte a kívánatos adományok nagyságát. Meglátogattuk a pincét is, a készleteket rendben találtuk, akár máskor is érdemes még jönnünk. Megelégedetten vettünk búcsút vendéglátóinktól.

Lefelé tovább lazultak az erdei út vizes szakaszai, már-már tavasziasnak érezhettük a napsütéses időt. A hó erőteljesen olvadt, helyenként patakokba gyűlt a lefolyó víz. Könnyedén lejutottunk a hegyről, Dörgicsén várt már a buszunk, és félóra alatt a Károly templomhoz értünk. Ahogy a társaságot láttam, mindenki szép emlékkel búcsúzott.

Az előzetes bejárás alkalmával és a tényleges kirándulásunk alatt is készítettem fényképeket, amelyek alább meg is tekinthetőek.

Emlékezzünk a képek segítségével is! És talán érdemes lesz máskor is hasonló kimozdulást rendeznünk, hátha még többen kapnak kedvet velünk tartani.

Testvéri szeretettel

Czelecz Pál

Igeliturgia
Igeliturgiák a Balaton-felvidéken
Szentmise
Nemesgulácsi hívek karácsonyi igeliturgiája - 2010
Istenbe kapaszkodásuk ma is példa

A Don-kanyarban elesett hősökről és áldozatokról emlékeztek meg Balatonfűzfőn egyházi és katonai tiszteletadással január 12-én, az urivi csata tragikus eseményeinek 69. évfordulóján.
A mámai templomromnál és a Jézus Szíve-templomban megtartott mementó a kelet-balatoni kistérség elesettjeire emlékére szentmisével kezdődött, a honvédség Légierő Zenekarának és tisztikarának szolgálatával. A szentáldozatot Szécsi Ferenc kisegítő tábori lelkész mutatta be.

Szentbeszédében kegyelettel emlékeztetett a tragédiára. Kiemelte: ma sokan felteszik a kérdést a fiatalok közül, hogy mi közünk nekünk egy 69 évvel ezelőtti eseményhez. Ha elgondolkodunk ezen, rá kell döbbennünk, hogy a mai fiatalok csak akkor érthetik meg a régi események mához is szóló tanulságait, ha meglátják az akkori és mai történet összefüggéseit. Ezért kíséreljünk meg most egy merész párhuzamot vonni a mai korral - mondta Szécsi Ferenc.

Hogy mit okoz, milyen pusztításokat idéz elő egy háború a környezetben és a lelkekben egyaránt, azt ma is láthatjuk gyakran a tévé képernyőjéről. Az emberek otthonát bombatalálat éri, menekülniük kell, sokszor az országhatárokon túlra, az asszonyok elveszítik férjüket, a gyermekek árván nőnek fel… Ha belegondolunk, hány és hány magyar veszíti el otthonát ma is, egyik napról a másikra, keservesen megszerzett lakásukat lefoglalják, s végig kell nézniük, amint idegenek költöznek be oda, s ők fedél nélkül maradnak. Sokan kényszerülnek a hazájukat is elhagyni, bár nem fegyverrel kényszerítik őket erre, hanem megélhetési okokból muszáj ezt tenniük. S milyen sok gyermek nő fel árván, ide-oda csapódva, gyökértelenül, mert szülei elválnak. A párhuzamokat még hosszan lehetne folytatni, de ebből is kitűnik: mai életünk sem könnyű, rengeteg probléma között kell élnünk. Manapság nemcsak hazánk, hanem egész Európa, az egész világ sorsfordító időket él át.

Igen, ma is egy idézőjeles háborúban élünk - állapította meg Szécsi Ferenc. S hogy miért kell visszanyúlnunk a múltunkba, a 69 évvel ezelőtti eseményekhez és azok résztvevőihez, hőseinkhez, az események áldozataihoz?! Azért, hogy meglássuk a mai különösen nehéz történelmi szituációban is, hogyan kell helytállni a kilátástalan a legkilátástalanabb helyzetekben is. Hogy meglássuk mi vagy Ki adott erőt katonáinknak akkor a harcokban, mikor maguk előtt látták a végtelen hómezőt, s elindultak hazafelé.

A kisegítő tábori lelkész XVI. Benedek Porta Fidei, a Hit kapuja című apostoli levelét idézte, melyben a Szentatya meghirdette a Hit évét: a Hit kapuja az Istennel való közösségre vezet. A hit nem egy elvont elmélet, hanem a feltámadott Krisztussal való találkozásnak az öröme, lelkesedése, amely akkor erősödhet meg, ha az ember a mindennapokban megtapasztalja, meglátja Isten gondviselő szeretetét - írja a pápa. Ha megkérdezünk egy túlélőt, aki a Don-kanyarból visszatért, beszámol róla, hogy még ott, az élet-halál küzdelemben, az elkeseredettség közepette is megtapasztalta az Úr szeretetét, például bajtársain vagy az ott élőkön keresztül, akik szegénységükben is tudtak adni nekik egy-egy falatot, hogy ne haljanak éhen, míg visszatalálnak hazájukba. És ez kapaszkodót adhat nekünk is, hogy nehéz helyzetünkben Isten kezébe tehetjük le életünket, gondjainkat - hangzott el a homíliában.

A szertartás után a hagyományoknak megfelelően katonai tiszteletadással emlékeztek meg a templom külső falánál, a hősök emléktáblái előtt, s meggyújtották az emléktüzet. Sáfár Albert dandártábornok ünnepi beszédében felidézte a 2. magyar hadsereg doni tragédiáját. Elmondta: még beszélni sem volt szabad róluk évtizedeken át, csak néma kesergésekben élt tovább emlékük. Ezért méltó, hogy emléküket minden évben megidézzük, és tisztelegjünk helytállásuk előtt. Az ünnepség Balatonfűzfő város vegyeskarának műsorával és koszorúzásokkal zárult.

Toldi Éva/Magyar Kurír

A Köveskáli - Balatoncsicsói - Szentjakabfai közösségek szilveszteri és (újévi) Szűzanya Istenanyasága szent igeliturgiái. 2011-2012
Szent György napi szentmise és jószágáldás Nagyvázsonyban Anton atyával

Vegyünk méltó búcsút szeretett hozzátartozóinktól...

Jubileumi szentmise a csatkai Szentkútnál
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mutatott be szentmisét a Komárom-Esztergom megyében található, de a Veszprémi Főegyházmegyéhez tartozó búcsújáróhelyen, Csatkán, ahol az idei jubileumi esztendőben emlékeznek meg Szűz Mária hagyomány szerinti megjelenésének 150. évfordulójáról. A szentmise elején az Irgalmasság anyja kápolnában imádkozott a bíboros, majd Németh József csatkai plébános köszöntötte a nemrég 60. évét betöltött főpásztort, aki köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a 150 év annak szól, hogy az egyház hivatalosan is elismert egy régóta meglévő hagyományt, engedélyezte ezt a kegyhelyet. Ezen a helyen Szűz Mária közbenjáró szeretete nem szakadt meg, ma is segít. Szentbeszédében a bíboros elmondta, hogy az imameghallgatások története is több mint másfél évszázados. Ez egy imádsággal megszentelt föld, ahol 1862. augusztus 22-én kérte a Szűzanya a kápolna építését. Erdő Péter Mária királynői voltáról elmélkedett, mert Mária királynő, azaz a mennybe fölvett Szűzanya királynői méltóságának ünnepe augusztus 22-e lett (1969-ben), ez nem lehet véletlen egybeesés. Már a mostani életünkben is sok nehézségünkben segít Szűzanya, aki a béke királynéja is. Hangsúlyozta, hogy kérjük a Szűzanya, a csatkai Szűzanya segítségét is életünkben.

A szentmise végén Márfi Gyula veszprémi érsekkel, valamint a zarándokokkal együtt ittak a Szentkút vizéből.

A magyar kurir tudósítása: http://magyarkurir.hu/hirek/fopasztori-unnepi-szentmiset-tartottak-csatkan


Képes beszámoló:
Forrás: http://veszpremiersekseg.hu/jubileumi-szentmise-a-csatkai-szentkutnal
Lakás és járműszentelés kérése a fenti telefonszámokon.
Lakás és ház megáldása.
 


Kútszentelés 2011.06.26. Papkeszi, Colorchemia
Lisieux-i Szent Teréz erekjéje Magyarországon