A szentségek


A katolikus egyház életének meghatározó része a hét szentség. A szentségeket az Úr Jézus alapította és hagyta egyházára. Mik is a szentségek?
A szentségek Isten különleges láthatatlan ajándékainak látható, hallható, vagy akár kézzel érinthető jelei, formái. A keresztségben például azt a láthatatlan ajándékot kapjuk, hogy Isten családjához, népéhez, az Egyházhoz tartozunk, eltörli Isten minden bűnünket és egy új élet kezdődik meg bennünk. Ezek láthatatlan ajándékok, kegyelmek. A keresztség szentsége azonban látható, hallható, tapintható elemekből áll és valósítja meg a láthatatlan kegyelmeket. Meghatározott szavak, keresztvíz és a leöntés cselekménye kapcsolódik hozzá.
Hét szentség van, s mindegyik más és más kegyelmeket közvetít az embernek:

4. Bűnbocsánat


1. A bűnbocsánat szentsége az egyike annak a két szentségnek, amelyek a megkeresztelt ember lelkét meggyógyítják és megszabadítják bűneitől. A másik gyógyító szentség a betegek kenete.
2. A bűnbocsánat szentségének más elnevezései: a gyónás szentsége, a bűnbánat szentsége.
3. A bűnbocsánat szentségét Krisztus Húsvét vasárnapján alapította, amikor rálehelt az apostolokra, és ezt mondta: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.'' (Lásd Jn 20,22-23).
4. A bűnbocsánat szentsége azoknak a bűnöknek a bocsánatát adja meg, amelyeket megkeresztelt ember a keresztség után elkövet.
  i. A bűnbocsánat szentsége visszaadja Isten kegyelmének ajándékát, amit a halálos bűnnel elvesztettünk. Kibékít minket az Egyházzal.
  ii. A bűnbocsánat szentsége megelőzi az utolsó ítéletet, mert aki halálos bűnt követett el, a bűnbocsánat szentsége által elkerüli a kárhozottak ítéletét. A bűnös megszabadul a pokoltól.
  iii. Akik nincsenek halálos bűn állapotában, azokban a bűnbocsánat szentsége az isteni életet erősíti és élénkíti.
  iv. A bűnbocsánat szentsége abban is segít, hogy érzékennyé váljunk a bűnnel szemben, és hogy lelkiismeretünk helyesen alakuljon.
5. A bűnbocsánat szentsége az Egyház valamennyi tagja számára van, de különösen azok számára, akik keresztségük után súlyosan vétkeztek.
  i. Nincs olyan súlyos bűn, amire ne volna bocsánat.
  ii. A bocsánatot azonban kérni kell.
  iii. A vakmerő bizakodás bűnét, vagyis annak feltételezését, hogy Isten kérés nélkül is megbocsát, vagy hogy Isten segítsége nélkül is lehet üdvözülni, a Szentlélek elleni bűnnek nevezzük. Erre a bűnre azért nincs bocsánat, mert az, aki elköveti, nem kéri a bocsánatot. Ha kéri a bűnös, meg is kaphatja a bocsánatot.
  iv. A kétségbeesés bűnére, vagyis ha valaki meg van győződve, hogy a bűnei olyan súlyosak, hogy Isten nem tudja megbocsátani, nincsen bocsánat, mert az, aki elköveti, nem kéri a bocsánatot. Ha kéri a bűnös, meg is kaphatja a bocsánatot.
  v. Mind a vakmerő bizakodás, mind a kétségbeesés a Szentlélek elleni bűn.
6. A bűnbocsánat szentségében a bűnösnek meg kell bánnia bűneit, meg kell azokat gyónnia egy papnak, és elégtételt kell végeznie.
  i. A szentség vétele előtt meg kell vizsgálnunk a lelkiismeretünket, hogy megállapítsuk, milyen bűnöket követtünk el.
  ii. Az elkövetett bűnöknek bűnbánatot kell kiváltaniuk. A bűnbánat bizonyos bánat érzését foglalja magába, a bűn elutasítását, valamint erős elhatározást, hogy többé nem követjük el.
       a. A tökéletes bánat azt jelenti, hogy bűneinket Isten iránti szeretetből bánjuk. A tökéletes bánat elnyerheti számunkra a halálos bűnök bocsánatát, ha magába foglalja a szentségi gyónás erős szándékát.
       b. A nem tökéletes bánat azt jelenti, hogy bűneinket az örök kárhozattól való félelmünkből bánjuk.
  iii. A bűnbánónak meg kell vallania a bűneit egy pap előtt.
       a. Minden halálos bűnt, amire emlékszünk, meg kell vallanunk egy pap előtt.
       b. A bűnbocsánat szentségéhez hozzátartozik, hogy valamennyi súlyos bűnünket egyenként (szám szerint) megvalljuk.
  iv. A bűnök bevallása után a bűnösnek elégtételt kell szolgáltatnia az elkövetett bűnökért. Minden bűn megsebzi a bűnös lelkét, és sok bűn másoknak is kárára van. Minden lehetőt meg kell tennünk a károk helyrehozatalára.
       a. Az ellopott javakat vissza kell adni.
       b. A jogtalanságokért kárpótlást kell nyújtani.
       c. Ha valaki jó hírének ártottunk, azt helyre kell állítani.
       d. A bűnösnek el kell végeznie valamilyen elégtételt, hogy saját lelke egészségét helyreállítsa. Ezt az elégtételt a pap állapítja meg.
7. A bűnbevallás után a pap a feloldozás szavait mondja el a bűnös fölött: ,,Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki szent Fiának kereszthalála és feltámadása által kiengesztelte önmagával a világot, és
kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked és adja meg a békét, és én feloldozlak téged bűneidtől az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.''
8. A bűnbocsánat szentségének három formája van:
  i. Magán: az Egyház általános gyakorlata szerint a plébános
  megállapít olyan időket, amikor papok állnak rendelkezésre, hogy a hívek gyónását meghallgassák. Azok, akik fel akarják venni a szentséget, eljönnek a kijelölt időben, megvizsgálják a lelkiismeretüket, megvallják a bűneiket, feloldozást kapnak, és elvégzik az elégtételt.
  ii. Közös: azok, akik fel akarják venni a bűnbocsánat szentségét, összegyűlnek a templomban egy megadott időben. Több pap (akár tíz, vagy annál több is) vonul be a templomba. Egyik pap megkezdi a szertartást a szokott módon: Szentírás-olvasás van, homília, közös lelkiismeret-vizsgálat. Ezután elmondanak közösen egy imát, amellyel megvallják, hogy bűnösök, valamint elmondanak egy Miatyánkot. Akik a szentséghez akarnak járulni, odamennek az egyik  paphoz, elmondják a bűneiket, megkapják a feloldozást és elvégzik az elégtételt. Lehet közös elégtétel is, amelyet valamennyi pap kiró azokra, akik őhozzá jönnek. A szertartás elbocsátással és közös énekkel fejeződhet be.
  iii. Általános feloldozás: veszélyben, vagy ha a bűnbánók igen nagy száma miatt nagyon hosszan kellene várakozniuk a gyónásra, a pap feloldozást adhat az összes jelenlevőknek egyéni bűnvallomás nélkül is. Ezt meg lehet tenni például, egy zuhanó repülőgépen, vagy ha katonák harcba indulnak. Akkor is lehet ezt a formát használni, ha igen nagyszámú hívő van, és olyan kevés pap, hogy egy hónapig is kellene várni a gyónásra. Akik ilyen feloldozásban részesülnek, azoknak a legközelebbi lehetséges alkalommal meg kell vallaniuk valamennyi súlyos bűnüket. Bizonyos, hogy a szentségnek ez a harmadik formája nem lehet rendszeres gyakorlat. Különleges és rendkívüli körülményekre való.
9. Bűnök megbocsátására csak püspököknek és papoknak van hatalmuk.
  i. A bűnöket az Úr bocsátja meg, keresztjének és feltámadásának erejével.
  ii. A pap vagy püspök, amikor a bűnbocsánat szentségét kiszolgáltatja, Krisztus nevében cselekszik. A papot vagy püspököt felszentelése hatalmazza fel, hogy Krisztus nevében cselekedjen a szentségek kiszolgáltatásakor.
10. A pap vagy püspök soha, semmilyen körülmények között, semmilyen okból nem mondhatja el a gyónó bűneit senkinek. Ezt nevezzük SZENTSÉGI PECSÉTNEK vagy gyónási titoknak.
Akik a bűnbocsánat szentségéhez járulnak, azok Istent sértő bűneikre Isten irgalmas bocsánatát kapják meg. Egyszersmind kibékülnek az Egyházzal, amelyet megsebeztek bűnükkel, és amely közreműködik megtérésükben szeretetével és imájával. (Lumen gentium, 11.)

 

Forrás: http://crusader.elivepage.com

 
 

Bűnbocsánat

Kiszolgáltatója

A püspök vagy a pap.

Felvevője

Bármely megkeresztelt ember.

Anyaga

E szentségnél anyagról csak analóg módon beszélhetünk; ilyen értelemben fogalmazhatunk úgy, hogy a bűnbocsánat szentségének anyaga a megbánt bűn.

Formája

A kiszolgáltató feloldozó szavai. Ezek a nyugati egyház jelenlegi gyakorlatában a következők: „ És én feloldozlak téged bűneidtől, az Atya, és a Fiú, és a Szentlélek nevében.”

Érdekességek

A szentséget szokásos módon nevezik a bűnbánat vagy a gyónás szentségének. Egyik elnevezés sem tekinthető kifejezetten helytelennek. Akik mégis a bűnbocsánat vagy a kiengesztelődés szentsége kifejezést preferálják, azok úgy érvelnek, hogy mind a bűnbánat, mind a bűnök bevallása (a tényleges gyónás) a szentségnek – mint Istennel való találkozásnak – az emberi oldalához tartoznak. Amitől a bűnbevallás aktusa ténylegesen szentség, vagyis a kegyelem hatékony jele, az az isteni közreműködés, amely viszont a megbocsátás aktusában jelenik meg.

E szentség kiszolgáltatásának napjainkban csaknem egyetlen ismert formája a pap és a bűnbánó négyszemközti találkozásában megvalósuló fülbegyónás. A keresztény ókorban azonban a többnyire titkos bűnvallomás után mind az elégtétel (vezeklés, vagy akár az egyház közösségéből való kizárás), mind pedig a hosszú bűnbánattartást követő visszafogadás nyilvánosan, az egész gyülekezet színe előtt zajlott.

Az ókori keresztény élet egyik színfoltja az ún. una poenitentia tana és gyakorlata. Ezen elképzelés szerint a megkeresztelt embernek életében mindössze egyetlen lehetősége van arra, hogy még egyszer bocsánatot nyerjen elkövetett bűneire. Ezért terjedt el egy időben az a – mai szemmel anomáliának tekinthető – jelenség, hogy a megtérők a keresztséget igyekeztek „minél később” felvenni, az azt követő bűnvallást pedig utolsó órájukra tartogatták. Ezt a nézetet a katolikus teológia soha nem fogadta el, a gyakorlatban pedig nincs korlátozás arra nézve, hogy hányszor vehető fel a bűnbocsánat szentsége.

A gyónásnak a hatályos egyházjogi szabályozás szerint kötelező kísérője, teológiai aspektusból mégis csupán járulékos eleme a penitencia (elégtétel). Ennek tudatos el nem végzése ugyan bűnnek minősül, a feloldozás érvényességének azonban nem előfeltétele.

Ökumenikus vonatkozás

A négyszemközti, több kiválasztott vezető előtti vagy épp a teljes gyülekezet előtt gyakorolt bűnvallás többnyire része a protestáns egyházak hitéletének is. A bűnösnek ilyenkor „hirdetik” bűnei bocsánatát, de magának az aktusnak nem tulajdonítanak kegyelemközlő hatást, és nem tekintik szentségnek.

 

Forrás: http://hu.wikipedia.org

Lisieux-i Szent Teréz erekjéje Magyarországon